Ősszel átadták a megújult Kálvária teret Józsefvárosban. Ez adta az apropót, hogy írjak kicsit a környék múltjáról, jelenéről. Kezdjük egy kis helytörténettel! ;-)
A Kálvária tér a XVIII. században Józsefváros kialakulásakor a Pestet Kőbányával összekötő akkori Major úton - később Kőbányai út majd Stáció utca, ma Baross utca - jött létre. A század elején itt még majorságok voltak, főként szőlőkkel, szántókkal. A közelben alakult ki Pacsirtamező, ami abban az időben a pesti városfal közelében található leginkább településformájú lakóterület volt, s a mai józsefvárosi Horváth Mihály és Mátyás tér környékén helyezkedett el - nevét őrzi a Pacsirtmező utca. A régi pesti városfalon - mai Vámház, Múzeum és Károly körút vonala - túli területek benépesülésével kialakult Pest külvárosa, melyet 1766-ban a későbbi Terézváros - mely magába foglalta a mai Erzsévetvárost is - öntudatosodása eredményeképpen kettéosztottak Felső- és Alsó-Külvárosra a Kerepesi - ma Rákóczi - úttól délre ill. északra fekvő területekkel. (Erzsébetváros amúgy 1873-ban, Budapest létrejöttekor keletkezett Terézváros kettéosztásával, nevét pedig 1882. február 7-én kapta.) A Kálvária tér mai helyén 1749-re közadakozásból elkészült a barokk stíusú kálvária (építőmestere bizonytalan, három név is elmerül: Johann Fischer von Erlach, Johann Lukas Hildebrand, vagy a legelfogadottabb nézet szerint Mayerhoffer András), s ekkortól működött Józsefváros legrégibb temetője a mai Kálvária - Diószegi Sámuel - Dugonics utcák által határolt területen.
Időközben, 1777. november 7-én megszületett Józsefváros, melyhez ekkor még a mai belsőbb ferencvárosi területek is hozzátartoztak 1792-ig. Ebben az időben Józsefvárost a mai József körút helyén feltöltött Duna-mederben folyó kis patak vágta ketté, a belső részeken alakult ki a mai Palotanegyed, míg a külső rész vidékies jellegű volt, és ez a kettősség a mai napig fennáll. Pacsirtamező és a Belváros az 1780-as évek folyamán épült össze végleg, melynek eredményeképpen létrejött Pest legrégibb külvárosa. A házak ekkor főleg egyszintesek voltak. A mai Kálvária térnél akkoriban lévő temető 1818-ban megtelt, később fel is számolták, a kálvária pedig a lassú enyészeté lett. Az 1848-'49-es forradalom és szabadságharc alatt egyes források szerint az asszonyok még rendszeresen imádkoztak a kálváriánál. A századvégi városfejlesztés azonban a barokk építményt felszámolásra ítélte. Sróbl Alajos mentőmunkájának köszönhető, hogy ezt a korszakot is túlélte az építmény, melyet 1893-ban a VI. kerületben található Bajza utcai Espereskertbe vittek át. Itt található ma is, nemrég fel is újították.
A kálvária az Espereskertben (forrás: www.budapest-foto.hu)
A kálvária az Espereskertben ( forrás: www.budapest-foto.hu)
1889. július 30-án a Baross utcán, így a Kálvária téren is áthatadva indult meg az első pesti rendszeres villamosjárat. A századforduló környékén a József körúttól távolabbi területeken, így a Kálvária téren is felépültek a historizáló, vagy éppen szecessziós ill. art deco elemeket hordozó épületek a korábbi, főleg egyszintes házak helyén. Ez a korszak lehetett a környék virágkora. A két világháború között már nem volt itt nagyobb arányú fejlesztés, a II. világégés után pedig a városrész hanyatlásnak indult.
Ma a Kálvária tér neve hallatán nem éppen a legjobb érzések jutnak a legtöbb ember eszébe. Innét indul a hírhedt Diószegi Sámuel utca, vagy a szociális ellátóként is felfogható Dankó utca is. Nekem személy szerint a téren a 9-es buszra felszálló sok szegény ember ugrik be elsőként, aztán pedig, hogy milyen szép is lett, merthogy nemrég felújították a parkot. Elég rendesen megcsinálták. Füvesítettek, újraszabták a sétautakat, a régi dísz vaskorlátot felfelé megtoldották a park körül, így körbekerítve a parkos tér nagyobbik felét, melyet éjszakára záva tartanak. Felújították és működővé tették a szökőkutat, a járszóteret. Ez utóbbinál kis kiszolgálóépület is épült pl. pelenkázóval, parkőri helyiséggel. A tér északi, kisebbik részén készült egy kisebb infópontos épület is. A terület északi és déli részén is kialakítottak füves kutyafuttatót. (A képek még szeptemberben készültek.)
A felújított szökőkút
A játszótérhez tartozó kiszolgálóépület
Információs pont a tér északi részén
Alul az eredeti díszkorlát
Emellett a térre költözött a Turay Ida színház, melynek épületét szintén felújították. A tervek szerint a következő, 2015-ös évben megújul a tér összes házának homlokzata.
Szóval alakul a környék... külsőre. A lakók ugyanazok... de lehet változnak mentalitásban, esetleg tényleges cserélődéssel. Amennyire én látom, igyekeznek megbecsülni a fejlesztést - melyben a parkban lévő biztonsági őr is a segítségükre van. Lehet vitatkozni azon, hogy egy városrehabilitációban milyen arányban és milyen sorrendben kell lennie a fizikai megújításnak és a lakosság szociális probémáinak orvoslásánk, de az vitathatatlan, hogy az ilyen külsődleges beruházások olyan helyszíneken, melyekhez már több évtizede nem nyúltak fejlesztési célból, ne adj' Isten épületek esetén megépítésük óta nem tatarozták újra, ott biztosan pozitív változást hoznak nem csak az ottlakók életminőségében, de lassacskán a környék megítélésén is. Remélem egyre több olyan újonnan betelepülő lakó is lesz, mint én, akik a környékkel kapcsolatos hiedelmeknek, régi berögződéseknek utána mennek, és szembesülnek vele, hogy ez a Józsefváros már nem az a "nyócer", mint akár pár éve volt - bár a Kálvária tér környéke a változások ellenére sem adja a Palotangyed életérzését, de soha nem is adta és nem is fogja, ez nem is lehet cél. A fejlődés megindult, csak nehogy megtorpanjon, mert az az eddigi kis eredményeket is viszafordítaná. A fejlesztéseket folytatni kell!
