Budapesti fürdők I. - Rudas

 2013.04.13. 11:26

A Rudas a kedvenc budai fürdőm. Egyszerűen leírhatatlan az az érzés, mikor az ember belép a közel félezer éves ilidzsába, és megmártózik a Gellért-hegy termálforrásában. A sokat látott történelmi falak, félhomály, napközben a kupolán sejtelmesen beszűrődő fény, a vendégek beszédének és a víznek a halk morajlása... mind együtt adja ki azt a hihetetlen élményt, ami engem újra és újra visszavonz. Persze ez az élmény sem mindig ugyanaz. Voltam már Fürdők Éjszakáján is itt, de az a tömeg, az, hogy nem tisztelték a teret, bent itták a sört a medence szélén, ették a gyrost, és legfőképpen az a zaj... szóval érdekes volt, de az nem az Én Rudasom. Elvittem két barátomat is tavaly, társas, fürdőruhás napon mentünk, de az sem a megszokott élményem volt. A férfi napokat szeretem. Van abban valami exclusive, hogy a férfiak és a nők más napon látogatják az intézményt, és nem kell az embernek semmi felesleges ruhát viselnie, csak egy ágyékkötőt. Ez a történelmi hagyományokon túlmenően számomra természetközelivé teszi ezt a rituálét. Természetközelivé, noha egy kétmilliós - bár a KSH 2011-es népszámlálási adatai szerint ugye kevesebb - város közepén pihenget épp' az ember, de mégis: nem használ abban a pillanatban semmi mást, csak amit a Jó Isten megadott: kőből épített falakat, és a pár méterre lévő hegy gyomrából fakadó forrásokat - és akkor most tekintsünk el a modern háttértechnikától, mely jelenleg az egészet működteti, mert a törökök enélkül is kiválóan elvoltak.

Hogyan kerültem én a Rudasba? Kissé ironikus, de először egy német idegenvezető, egy volt ismerősöm vitt el. Akkor voltam először a Város egy gyógyfürdőjében. Gyerekként minden nyáron jártunk Jászapátira, ahol a nagyszüleimnek van telke, s ott minden nap, míg lent voltunk, mentünk pancsolni a gyógyvizes medencékbe. Talán itt ivódtak belém a fürdőkultúra alapjai. Aztán voltam persze az Ország jó pár fürdőjében - ebben a tekintetben a Hévízi-tó áll hozzám a legközelebb, és a szegedi Anna Fürdő, ami szerintem a Széchenyi kicsinyített párja =P -, de ami ebben a tekintetben itt Budapesten elérhető, az utánozhatatlan. Éppen ezért is szeretnék sorozatot indítani a blogon Fürdővárosunk ékköveiből. =)
De visszatérve a "zöld oszlopos" fürdőre, az első alkalom óta rendszertelenül, de időnként visszatérek. Persze elég húzós a belépő most már, így nem túl gyakran jutok el a testi-lelki megnyugvás e szentélybe, viszont pár havonta mindenképpen megéri, főleg egy ilyen hosszú télben, mint ami mögöttünk van - remélhetőleg mögöttünk. =P

Na és akkor jöjjenek a havas képek, amiket két hete (!) készítettem a fürdőről!




... és emlékeztetőül, hogy milyen volt egy évvel ezelőtt a fürdő dunai homlokzata a 2012-es nagy hideg idején:


A fürdőnek az elmúlt egy évben a fogadócsarnoka és a külső homlokzata újult meg, így igazából teljesen rendben van végre, már csak a déli oldalon látható, volt palackozóüzemet kell felújítani, beilleszteni a komplexumba, amire már meg is vannak a tervek.

Címkék: budapest zöld buda fürdő rudas palackozó oszlopos ilidzsa

A bejegyzés trackback címe:

https://pest-es-buda.blog.hu/api/trackback/id/tr155220594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása