Ma a családdal egy jó kis várostörténeti felfedezésen vettünk részt, ugyanis a mai napon megnyitották a Kőbánya alatt található pincerendszer egy részét a látogatók előtt - talán a Szent László napi búcsú okán, mivel a Szent László téren vásár is volt ez alkalomból és futóversenyt is rendeztek a városrészben -, s előre foglalt időpontokban, szervezett vezetés keretében ingyenesen megtekinthető volt a pincerendszer mellett az elfeledett Dreher-villa is.

A Dreher-villáról és a pinccerendszerről is olvasható egy-egy jó kis összefoglaló a fovaros.blog.hu oldalon, de azért pár szót és néhány családi élményt fűzök hozzájuk én is.

 (A képek minőségééert elnézést, csak mobil volt nálam sajna.)

 

A kőbányai pincerendszer

Mint a hajdan önálló település neve is mutatja, Kőbánya - korábban Kőér, melynek nevét ma utca őrzi e városrészben -, azaz fővárosunk X. kerülete már régóta ismert volt bányászati tevékenységéről. A hatalmas, 32 km hosszú, 5 pincerendszerből álló, egymással öszekötött járatrendszer a mészkőfejtés eredménye. Többek között az Andrássy úti épületekhez, a Lánchíd oroszlánjaihoz, a Mátyás-templomhoz és még sok egyéb nevezetességhez is innét nyerték az lapanyagot. Érdekesség, hogy a kőbányai Fehér út innen kapta a nevét, ti. hogy az erre hordott mészkő pora mindent beborított, hófehérre színezve azt. A járatok a XIX. században keletkeztek, a fejtés kézi erővel zajlott, így e hatalmas rendszer emberi kezek terméke. Az öt külön járatrendszer fölé 5 sörgyár települt a XIX- század végén, de mára már csak a Jászberényi úti, mai Dreher Sörgyárak Zrt. maradt meg - két világháború közötti felvásárlások, majd II. világháború, majd állaposítás, majd privatizáció... E komplexumnak még megvan egy saját járatrendszere, melyet használ is a sörgyártáshoz. Egy jóbarátom dolgozott a gyárban egy kis ideig, s volt is a Dreher által használt pincerészben. A járatrendszer történetéről bővebben a fenti linken lehet olvasni bővebben. Én még annyit tennék hozzá, hogy az anyai nagymamám, aki kőbányai sváb, a háború alatti légitámadások idején a családdal és a többi kőbányai lakossal együtt a pincerendszerbe járt be óvóhely gyanánt. Nagymamámék a Petrőczy utcai bejáratnál jutotak le. Nagymamám ekkor 5 éves volt. Mikor elkezdődtek az utcai harcok a szovjetekkel, akkor már nem jöttek föl ide a távolabbi részek lakói, így a rokonaim sem, a Kada utcai iskola épületének pincéjében húzták meg magukat a környékbeli utcákból az emberek. Itt történt meg az, hogy a dédnagyanyámat majdnem elvitték egy kis "krumplipucolásra" a szovjet katonák, de szerencsére megúszta. A mai napon a mamáék által használt bejáratot is megnéztük - jelenleg használaton kívüli, elkerített területen fekszik.

 

 

 

A Dreher-villa

Kőbánya hajdan elég módos, a XVIII. századtól a szocialista tömbházépítésekig döntően sváb település volt. Ennek a fénykornak egy elfeledett emléke ez a XIX. század derekán, Hild Károly (Hild József öccse) által tervezett épület is, melyről a 14 éves kora óta itt lakott nagyapám nem is tudott, miközben a villa egykori parkjában, az 1950-es évek eleji leválasztás után született Csajkovszij parkban találkozott szinte napra pontosan 58 éve, 1957-ben nagyanyámmal először, egy Szent László napi búcsún, s rávert egy fakanállal a fenekére - ez volt a szokás búcsúban ha tetszett egy lány =) -, majd a bálban fölkérte táncolni is. Ezután szintén ide jrtak udvarlás alatt táncolni - a nagyanyám szerint nem is olyan rég bontották le a kerthelyiséget, ahol hajdanán nagy mulatságokat rendeztek -, s egy évvel később a nem messzi Szent László templomban házasodtak össze.
A villa ma egy elég kis parkrésszel rendelkezik, sajnos a homlokzatot nem is lehet zavartalanul megtekinteni emiatt - pár méterre a klasszicista dór oszlopsor előtt felhúztak egy kerítást a park leválasztása céljából. Bent meglepően sokminden maradt a világháború utáni munkásőrséges idők és a sokévnyi elhagyatottság ellenére is: gyönyörű cserépkélyhák, a pincei konyha berendezése, csempéi, az emeleti gardrób szoba, s a földszinti stukkók, kandalló, faborítás, ablakok, ajtók. Az épülethez még a boldog békeidőkben hozzátoldottak két-két ablaknyit kétoldalról - stílusában az eredeti, klasszicista épülethez igazodva -, de belül a falföltárások eredményeképpen, vagy ha a mennyezeti stukkókiképzést és a csillárok egykori helyeit nézzük, láthatjuk, hol húzódhatott egykor az eredeti fal vonala. A hangulat egészen különleges itt. Ez az épület volt a Dreher Sörgyár mindenkori tulajdonosának a villája. A Dreher család egykor nyári rezidenciaként használta, s az alatta lévő járatrendszerben egy kápolnál is igénybe vett.

 

 

Az idegenvezető elmondása alapján az önkormányzat az egész jelenleg elhagyatott műemlékként nyilvántartott gyárépületekkel tűzdelt területet apránként fölvásárolja az épített örökség megóváa és egységes hasznosítás cáljából. Reméljük lesz belőle valami hasznos, az értékeket megörző és azt a nagyközönség számára látogathatóvá tevő megoldás.

Címkék: villa sörgyár városrész műemlék pincerendszer Kőbánya Dreher

A bejegyzés trackback címe:

https://pest-es-buda.blog.hu/api/trackback/id/tr357581138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.