Na jó, a cím kissé túlzó, és leginkább szó szerint értendő. :D A lényeg, hogy március utolsó napján végre eltűnt az Orczy térnél a Fiumei úton, a volt Józsefvárosi pályaudvar helyén készülő Sorsok Háza - Európai Oktatási Központ előtt lévő, extradepresszív fekete takarópalánk-fal. Amit kaptunk, több fokkal jobb: nyers keményfa-fal - remélhetőleg egy kis előtte lévő, jövőbeni kertészeti rendezéssel együtt.

A Sorsok Házáról (korábban röviden itt) amúgy sem lehet elmondani, hogy szívderítő látvány, dehát a tervezett tematika alapján ez azért sejteni lehetett, hiszen a Terror Háza - hopp, mindkettő valaminek a háza, ez csak most esett le - esetében is ezt láthatjuk, méghozzá nem a kevéssé frekventált külső-középső Józsefvárosban, hanem a világörökségi helyszínként is számon tartott Andrássy úton - volt is belőle botrány, legalábbis ami a fekete pengefalat illeti. Szóval aki a Sorsok Háza környéken jár nap mint nap, annak egy eléggé negatív életérzést közvetítő látvánnyal kell együtt élnie a mindennapokban. Tény, hogy valószínűleg ez is volt a cél. Ráadásul elég figyelemfelhívó, már csak a volt pályaudvari főépület előtt fölépített köztéri installáció miatt is. Dominál a rozsda, a rozsdabarna és a fekete. A lelombozó hangulaton a körülötte lévő sok-sok fa kizöldellése remélhetőleg sokat fog azért javítani az év naposabb felében.
Azért erről eszembe jutott a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont, mely ugyanígy nehéz témát bemutató intézmény, mégsem rémíti halálra a környékbeli középső ferencvárosi lakosokat látványával.

Az intézmény megnyitását korábban 2015. áprilisára ígérték, de ez már közel sem biztos a március eleji Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter és Schmidt Mária, a Sorsok Háza projekt megvalósításával megbízott Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kurátora közötti csörte után - aholis kiderült, hogy Lázár János magyarul nem engedi megnyitni az intézményt, csupán a "magyarországi zsidó közösség és a szakma" projektet illető egyetértése esetén. Amúgy az esethez kapcsolódva készült egy számomra roppant érdekes interjú Schmidt Máriával, amiből azért külön megjegyezném, hogy szóba került a "magyarországi zsidóság" és a "magyar zsidóság" fogalma közötti különbségtétel, illetve, hogy egy - érzékeny kérdésekkel foglalkozó, s felteszem konstruktív vitát elindítani kívánó - intézmény kapcsán miért is kéne és hogyan is lenne lehetséges az egyetértés. Szerintem az egészet érdemes elolvasni, van benne sok elgondolkodtató rész, még ha maga az interjúalany személyisége már önmagában is megosztó.

De jöjjenek a képek! :D

 

 

 

 

 

 

A rozsdalépcső

 

Az Orczy tér felé nézve

 

 

A március közepén már fotózgattam párat a terület körül:

 

 

 

 

 

 

Ővele nem tudom mi lesz, minden esetre felújították, bár elég jó állapotúnak tűnt kívülről eddig is - korábban itt működött a MÁV Ingatlankezelő Kft.

 

 

 

Belátás a volt pályaudvar területére a Salgótarjáni u. felől

 

 Ezeket az épületeket is fölújítják a projekthez kapcsolódóan. De hogy mi lesz a funkciójuk...? (Salgótarjáni u.)

 

 Ismét egy Salgótarjáni u. felőli rálátás

 

A volt MÁV Ingatlankezelő Kft. épülete a Salgótarjáni u. felől nézve

 

 

 Bejárati kapu a Fiumei út és a Salgótarjáni u. találkozása felől

 

 

Címkék: holokauszt zsidó Schmidt Mária Sorsok Háza jozsefváros

A bejegyzés trackback címe:

https://pest-es-buda.blog.hu/api/trackback/id/tr387323984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.