Bejelentkezés

 2013.04.12. 21:19

Üdvözlet Kedves Olvasó!

Már régebb óta tervezem ennek a blognak az elindítását, hát most itt van. Remélem lesz időm és energiám vezetni. Minden esetre ennek a bejegyzésnek két célt szántam. Az egyik, hogy kicsit leírjam, miért is jött létre ez a blog, mire lehet benne számítani nagyjából, a másik, hogy kicsit bemutassam a városhoz fűződő kapcsolatomat.

Kezdjük akkor az első megválaszolandóval, a blog szánt küldetésével. Sokat járkálok a városban, nagyon szeretem. Szeretek nézelődni, sokszor csak úgy lefotózni, ha valami szépet, érdekeset látok. Úgy gondolom, sok városlakó simán elmegy nap mint nap az értékek mellett, és nem is veszi észre, mennyi minden szépség veszi körül. Leírhatatlan mit jelent nekem egy épület, egy kilincs, egy lépcsőházi korlát... Ez mind maga a történelem. Mi mindent tudna mesélni az elmúlt évtizedekről, évszázadokról. A lakókról, akik megfogták, a vendégekről, akik csak elsuhantak mellette... Úgy gondolom, ezekben a történelmi falakban, melyek körülvesznek minket, ott élnek az őseink. Minden ember, aki valaha is egy pillantást vetett rájuk, és mi is, akik ugyanígy tesznek. (Ezt nem veszik figyelembe azok, akik kibeleznek egy történelmi épületet, csupán a homlokzatát megtartva, vagy akár még a homlokzatát is elbontják, s visszaépítik, majd utána azt mondják, hogy az épület lényeges elemét ( na persze...) - a homlokzatot - megtartották. NEM!!!) Ez a város több, mint egy lakóhely számomra, és úgy veszem észre, hogy egyre több ember kezdi így érezni - vagy csak olyan körökben forgok mostanában, olyan blogokat olvasok, de remélem nem csak ez van benne. Jaj, annyi mindent tudnék most mondani, pl. hogy jó lenne, ha az előző rendszerből itt maradt nemtörődöm, nem-az-enyém hozzáállás, ami a társasházak lakóiban van megváltozna, s magukénak éreznék a házakat. Egy példa: ma fölmostam magamnál, és míg vártam, hogy száradjon a lakásban a padló - amit a most a körfolyosós korlátra kihelyezett muskátlik miatt kellett fölmosni =)) -, addig fölmostam a lakásom előtt lévő folyosórészt, és a lépcsőháznak az én szintemen lévő pihenőjét. Van gondnok, takarító a házunkban, de nekem nem volt elég tiszta, és felmostam. Magaménak érzem. Sokan erre azt mondják, hogy felesleges, mások úgyis összepiszkolják, minek takarítok más helyett, stb. De nem! Ez az én felelősségem is, hogy a ház, a környezet, amiben élek, az rendezett legyen. Ez a kulcsszó: FELELŐSSÉG. Felelősség a lakásunkért, a házért, amiben van, az utcáért, amiben élünk és közlekedünk minden nap, a városrészért, városért, amiben létezünk.
Kicsit elkalandoztam... Szóval a felelősség, amit szeretnék fölébreszteni. Emellett szeretnék mutatni. Mutatni olyan helyeket, történéseket, melyek szerintem érdekesek, szépek, különlegesek, vagy esetleg felháborítóak, elgondolkodtatóak.

Van több blog, melyeket nyomon követek a várossal kapcsolatban, de egyik sem teljesen az én szájízem szerint való - természetesen, és ez így van jól. =) Szóval ez egy újabb városi blog, de igazából ez nem is a városról szól, de nem is rólam... ez KETTŐNKRŐL szól, ahogyan mi egymással vagyunk... főleg én vele. =P

Na és akkor jöjjön az eddigi viszonyom Budapesttel, dióhéjban!

Budapesten születtem, a X. kerületi Bajcsy-Zsilinszky Kórházban a nyolcvanas években. Kelet-Pest kertvárosi részén nevelkedtem, ami akkor még igazából egy falu volt földes utakkal, igazi jószomszédi viszonnyal, kis közösségekkel. Ez mára már átalakult - és nem csak az utcák kaptak aszfalt burkolatot. Városiasodtunk, noha a kerület még őrzi a régi települések szerkezetét, hálózatrendszerét. Családi vonalon három nagyszülőm vidékről jött "föl" Pestre dolgozni még a '40-es, '50-es években, egy nagyanyám viszont tősgyökeres pesti. Azaz nem is pesti, hanem kőbányai. Kőbányai sváb. Szüleim már itt születtek a városban. (A "Város"... még mindig ezt mondjuk odahaza, Kelet-Pesten, mikor "bejövünk Pestre". =)) )
Számomra 14 éves koromig a Várost az Örs vezér tere jelentette, és a belváros a Népstadion metrómegállónál volt, mert erre mentünk be nagyobb ünnepekkor a rokonokhoz, akik az Árpád híd fele laktak. 14 évesen aztán bekerültem egy Thököly úti suliba, és lassan elkezdtem fölfedezni a várost suli után. főiskolás és egyetemista éveim alatt egyre többet vándoroltam Budapest utcáin, terein, csodáltam az épületeket. Egyszerűen nem tudtam betelni velük. Akárhányszor utaztam is a 7-es vonalán, vagy a 4-es/6-oson, mindig bámultam ki az ablakokon, és ámuldoztam a megunhatatlan épületeken, elveszve azok egyedi díszítéseiben, kapuiban, tetőzeteiben. Teljesen beleszerettem Budapestbe, és számtalan külföldi utazásom csak megerősítette a kapcsolatomat a Várossal.

Életem egy újabb fejezete tavaly tavasszal kezdődött, mikor én is Városi Lakos lettem, lakásom lett idebent, méghozzá nem is akárhol... a Józsefvárosban. Ez a városrész most már nem csak a prostitúciót, a kábítószereseket, az etnikai sokszínűséget jelenti számomra, hanem az otthonomat is. És megváltozott a viszonyom is a környékkel - ami egyébként eddig a Palotanegyeden kívül nem sok volt... Minderről majd írok részletesebben, egyenlőre annyit, hogy szeretek itt élni! =))
De visszatérve arra a rövid megjegyzésre, hogy nem volt eddig kapcsolatom Józsefvárossal. Ez így nem egészen pontos, mint megtudtam. Először is édesapám apja dolgozott a Népszínházutcában, mint kárpitos, de erről már sokat hallottam. Aztán az első, igazán ütős hír az volt, mikor anyum szülei megnézték a házat, ahol a lakásom van: kiderült, hogy a nagyapám abban a munkásszállóban lakott pár hónapig, amit ennek a háznak az aljában alakítottak ki az üzlethelyiségek helyén az '50-es években. Persze nagyapám máshol is lakott akkoriban. Kiderült, hogy jó kis sztorijai vannak a környékről, amikről eddig sosem mesélt, mert valahogy nem került szóba. S végül pár hete derült ki, hogy a sváb nagyanyám nem csak a Kálváriára járt fagyizni idős rokonával gyerekként, mikor az egy barátnőjéhez jött, hanem hogy az ónagyszüleim, nagyanyám dédszülei a Józsefvárosban birtokoltak egy bérházat, amit kiadtak lakóknak. Na itt mondtam azt, hogy ilyen nincs, ez nem lehet véletlen, hogy én idekerültem. Valahogy az ember mindig visszakerül a gyökereihez... legalábbis én ezt vettem észre.


Szóval most itt élek, Józsefváros közepén, így ebben a blogban ez a kerület különös figyelmet kap majd terveim szerint.

Na de most be is fejezem mára. ;-)

Címkék: budapest város felelősség pest nagyszülő rokon gyökerek józsefváros felmenő

A bejegyzés trackback címe:

https://pest-es-buda.blog.hu/api/trackback/id/tr645217796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.